Egy cikk ami kiverte a biztosítékom...

Bár tudatosan kerülöm az olyan írásokat amik negatív hangvételűek, néha még is "sikerül" belefutnom egy-egy cikkbe, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ilyen írás a Frei Tamás hivatalos facebook oldalán megjelent bejegyzés is, amit most bemásolok ide és röviden és tömören reagálok rá:

Frei Tamás hivatalos fb oldaláról: ( a bejegyzéshez egy kép is megjelent amin egy idős házaspár látható ahogy a strandon a nyugágyon, hatalmas mosollyal az arcukon "henyélnek")

 "„Tolvaj generáció” – súlyos, sokakat sértő kifejezés ez, mégis egyre több európai országban bukkan fel.

A 2008 óta tartó gazdasági mélyrepülés felelőseinek keresése közben kezdték el használni, főleg Nyugaton. A „tolvaj generáció” kifejezés egyre mélyebben rágja bele magát a fiatalok tudatába.

Merthogy a tolvajok a mai 50 és 60 évesek. A már éppen nyugdíjasok, vagy akik pár év múlva azok lesznek. Ők lopták el a fiatalabb generációk, a mai 20-as, 30-as, és 40-es éveiket taposók jövőjét.
Elsőre furcsa, és talán nem is azonnal érthető a vád, de mind több és több országban gondolják végig, hogy van-e benne igazság. A lényege az, hogy a manapság nyugdíjba menőknek „mindenük megvolt”. A legszerencsésebb generáció, mert nem rázta meg az életüket sosem háború (hiszen már a második világháború után születtek), alapvetően ingyenes oktatás és remek egészségügy járt nekik, részük volt a nyugati ingatlan-áremelkedés sokakat meggazdagító buborékjában (olcsón vettek, és tőlük függetlenül sokszorosára nőtt a vagyonuk), ráadásul most még előttük áll a kényelmes életet biztosító nyugdíjas kor is.

Évtizedekig fognak a mai fiatalok hátán élősködni (így szól a vád), hiszen Nyugat-Európában 80 év fölötti az átlagéletkor, köszönhetően a remek egészségügyi ellátásnak. Ami ugye nekik még megadatott. Az ő életükben még nem kellett az ellátáson spórolni.

Ráadásul pont ez az a generáció, amelyik a 80-as évektől kezdődően, mert mindent akart, mert kapzsi volt, mert nem tudta, hogy hol a határ, tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért. Adósságokba keveredett, sőt, választópolgárként eladósodásba kergette a kormányait is (hiszen mindet akartak). És persze a politikusok populista demagógiával engedtek is nekik.

Aminek aztán az lett a vége, amit most magunk körül tapasztalunk.

Ameddig csak előre látunk spórolás következik, megszorítások, elszegényedés.

Ez tehát tolvaj generáció, szól a nyugati fiatalság ítélete, mert ellopták a mostaniak jövőjét. Az új generációk lesznek kénytelenek utólag kigazdálkodni ennek a letűnt, békés aranykornak a túlköltekezését. Ezért aztán a mai fiatalok valószínűleg már sosem fogják megismerni, hogy milyen is az, amikor valakinek élete végéig van biztos állása. Hogy milyen lehetett az a kor, amikor csak a lumpenek (a lakosság 4-5 százaléka) félt attól, hogy elveszíti a munkahelyét. Amikor Nyugaton mindenki tudott pénzt keresni, aki dolgozni akart.

A mai nyugati fiatalok 25-30 százalékos munkanélküliséggel, már egyáltalán nem ingyenes oktatással és romló egészségüggyel szembesülnek. Dühösek, mert látják, hogy egyre csak nő a szakadék, hogy évről-évre rosszabb lesz, hogy a hátukon kell cipelniük az időseket, pedig épp a mai nyugdíjasok élték fel az ő jövőjüket is.

A nyugati lapokban egyre több írás szól arról, hogy a mai 20-asok nem Ibizára szeretnének eljutni, hanem időutazáson részt venni. Megtapasztalni, hogy milyen is lehetett az az európai élet és biztonság, amit elloptak tőlük a kapzsi idősek, akik előre felélték a következő húsz év összes megtakarítását.

Tolvaj generáció, akik helyett most majd évtizedekig kell gürcölni, és miattuk megszorítani."

Egyszerűen nem is értem, hogyan írhat le valaki ilyesmit? Így általánosítva...  én szégyenlem magam helyette, a szüleim generációja előtt!!! Ők neveltek fel bennünket... persze kit hogyan... de részemről igazságtalannak és bántónak érzem a leírtakat. Biztos van egy réteg, aki hasznot húzott annó abból a korszakból, de ne legyünk ennyire álszentek..., mintha a mi generációnk egy jelentős része nem pont ugyan ezt tenné!!! Sőt!!! Mikor születik egy olyan írás, ahol arról beszélünk, mi mit csinálunk rosszul, és mi mindent teszünk a pozitív változásért!? (mondjuk a blogom fő témája pont ez...  :D )

Amíg folyton másokat okolunk a jelenlegi helyzetünkért, amíg ahelyett, hogy előre tekintenénk és felelősséget vállalnánk a saját életünkért, boldogulásunkért hátrafele nézünk és a múltban akarunk élni , addíg semmi nem fog változni pozitív irányba....!!! Amíg ilyen cikkek születnek, pozitív építő jellegű írások helyett, addig az önsajnálat és a felelősség áthárításának bűzös mocsarában egyre méylebb mozdulatlanságba sűlyedünk.... ÉBRESZTŐ!!! Ha a múltban elkövetett hibákon rágódunk (ráadásul az egészet a SZÜLEINK!!!! generációjára akarjuk kenni) ahelyett, hogy építenénk a jobb és vágyott jövőnket a pozitív PÉLDÁT MUTATVA az utánunk érkező generációnak, addig majd ők is mutogathatnak visszafelé ránk! Jó lenne ha más nézőpontból szemlélnénk végre a helyzetünket, lehetőségeinket, életünket! Ha a kritizálás és a másokra való mutogatás helyett végre, mindenki tenne is azért hogy jobb legyen! 

Az én jövőmet egyedül én cseszhetem el nem a szüleim!!!!  Köszönöm, hogy felneveltek, támogattak, rengeteget dolgoztak azért , hogy nekem jó legyen. Persze ők is követtek el hibákat, de ki nem? Emberek vagyunk. Az akkori tudásuk szerint a lejobbat akarták nekem. Attól a pillanattól hogy nagykorúakká válunk, a mi kezünkbe kerül a felelősség! Dönthetünk úgy, hogy áthárítjuk másokra, folyton csak panaszkodunk, mindent elvárunk de tenni semmit nem teszünk, önsajnálatba merülve elcsesszük az értékes életünket, vagy dönthetünk, úgy hogy hálásak vagyunk mindenért, amit kaptunk, ha jó azért, ha negatív tapasztalat akkor a leckéért, azért amit megtanultunk belőle!