2014. november 11., kedd

31/ Képriport a festői szépségű kikötővárosból, Whitby-ből- a GOTH weekend története

Goth weekend 2014

Velünk egy városban élő magyar barátaink hívtak el minket erre a kiruccanásra (ez úton is nagyon köszönjük a lehetőséget és az élményt :) )

Ahogy az előző posztban már beharangoztam, jöjjön hát a képriport (sajnos csak mobillal tudtam fotózni) Whitby városából, ahol évente kétszer rendezik meg az  úgy nevezett GOTH weekend-et, amikor az angolok magukra öltik goth stílusú ruháikat és ellepik a kikötővárost :D (a hangulatot leginkább a Velencei karnevál forgatagához tudnám hasonlítani.)

A Gót-szubkultúra
De előbb még egy kis info: Utána olvastam kicsit angol nyelvű oldalakon, s megtudtam, hogy mi is ez valójában:
Az elsőt 1994 ben rendezték meg (azaz pontosan 20 éve) . Az egyik oldalon azt írják, hogy a Goth szubkultúra az 1980-as években nőtte ki magát a Punk Rock-ból. A Gótok jobbára sötét ruhát hordanak, gyakori a bársony, csipke, szegecsek és a bőr használata. Ruházatuk néha morbid vagy erotikus töltetű, melyet Erzsébet-korabeli, viktoriánus vagy középkori korszakokból merítenek. Elterjedtt a feketére festett haj, feketére festett körmök. Ijesztőre sminkelik magukat és jellemzően vonzódnak a vámpír és horror kultuszhoz.
A góth kultúra képvieslői Whitby városát tartják a spirituális hazájuknak, mivel Bram Stoker regényében Drakula gróf ide kötött ki először.
A rendezvényen nem csak Gótok, hanem az összes alternatív műfaj képviselteti magát (pl: Punk, Steampunk, Metal, Emo, Biker) 
Egy másik oldalon azt írják, hogy a zord külső ellenére, mind tisztes polgárok és kedves melegszívű emberek. :D (Wikipédia: "A gótok általában nem támogatják az erőszakot. A média számos alkalommal tévesen kapcsolta össze erőszakos bűncselekményekkel a gót szubkultúra tagjait. Azonban az erőszak és gyűlölet nem része a gót ideológiának. Ehelyett az ideológia inkább a felismerésen, azonosuláson és a közösségi és egyéni bűnök miatti szomorúságon alapul, amit a kultúra egyéb területei igyekeznek figyelmen kívül hagyni vagy elfelejteni. Ezek a gót zenei stílusnak is a központi témái."

Ausztráliában szilveszterkor volt egy nagyon kellemetlen "élményem". Nem sokon múlt, hogy eltaposott a tömeg, mert a tüzijátékkor a közelünkben verekedés tört ki, és lökdösődni kezdtek az emberek.  Pár osztálytársammal beszorultunk és moccanni sem tudtunk. Én eléggé bepánikoltam, halálfélelmem volt, ájulás közelében nagy nehezen bekönyörögtem magamat egy Pub előterébe, és azóta nem viselem jól, ha olyan helyen vagyok, ahol túl sok ember van és hasonló helyzet alakulhat ki. Ezért számomra a Whitby kirándulás felért egy sokk terápiával, ugyan is rengetegen voltunk, szűk utcákon hömpölyögtünk felfelé a dobmtetőn lévő apátságig és sírkövekig. Viszont mindenki rettentő nyugodt volt és figyeltek egymásra az emberek. Az első sokk után (amit a sok ember látványa és közelsége okozott) vissza tudtam lazulni és le tudtam küzdeni a pánikot- ez rendkivül pozitív élmény volt.


Goth jelmezesek
Goth jelmezesek

Goth jelmezesek

Goth jelmezesek

Goth jelmezes- még a nyugger motorosszék is fel van díszítve :D

Goth jelmezesek


Goth jelmezesek meglepő módon az idősebb korosztály is jelentős számban beöltözik :)

kirakat :)

halászhajó
A hatalmas bálnacsontok a bálnavadászatnak állítanak emléket



A naplementében, világítótoronynál fotózkodó vizimentők


A városkát az Esk nevű folyó szeli ketté, amely a tengerbe ömlik. Az apátság oldalán gyönyörű a part :)

A dombtetőn az apátság előtt elterülő sírkövek

Kilátás a folyó másik oldaláról az apátságra
Whitby látképe az apátsághoz vezető lépcsősorról
Whitby az Esk folyó feletti hídról
Híd a folyó felett az apátság felé

Whitby Abbey (Whitby Apátság)
Naplemente, tengerpart, világítótorony- tiszta romcsi :D



2014. november 10., hétfő

30/ Az első poszt Angliából

Nagyjából négy hete érkeztünk ki Anglia északi részére, Wakefield-be. Ez a pár hét is nagyon eseménydús és izgalmakkal teli volt.

Wakefieldben
Mit ér a nyelvtudásunk
Az angol tudásunkat már az első napokban erőteljesen próbára tette a sors.
Az első fontos lépés kiérkezésünkkor az NI interjúra való jelentkezés volt. Az NI (National Insurance- itteni adó és tb szám egyben) számra szükségünk van, hogy munkát tudjunk vállalni, az itteni tb-ét erre fizetjük, valamint, ha később sole trader-ként (magánvállalkozó) szeretnék dolgozni szintén  fontos, hogy már rendelkezzem vele.
 Gördülékenyen vettük az első akadályt, azaz, hogy megértsük az ügyintézőt és megértessük magunkat telefonon keresztül. Bár sok akcentust jól értek (japán, chilei, brazil, thai stb.)  elég erőteljesen az ausztrál angolhoz vagyok szokva, a párom pedig az amerikaihoz, így mindketten küzdünk még a Britt kiejtéssel. Ráadásul vidéken vagyunk, úgy hogy erre még a tájszólás is rátesz egy lapáttal. Bár a nevemet betűzés után sem sikerült helyesen leírniuk, de meg volt az időpont, megértettük, hogy hova és mikor kell mennünk. Aránylag közeli időpontot kaptunk 4 nappal későbbre.



És itt jött a második próbatétel:
Ha jól emlékszem egy ausztrál bevándorlási ügynök oldalán olvastam, hogy : ha úgy érzed tudsz angolul, akkor gondolj bele, hogy rosszul leszel és orvoshoz kell menned.  Meg tudnád oldani a helyzetet, el tudnád mondani, mi fáj, mi a baj?

Kórházban, Atti a CT-re várva
Az interjú reggelén a párom nagyon rosszul lett. Már korábban is volt veseköve, most is az okozta a galibát. Nagyon erős fájdalmai voltak. Mivel az EU-s tb kártyánk mellé, egy utasbiztosítást is kötöttünk, amibe telefonos segítséget is biztosítanak, ha gond lenne, egyből felhívtam a diszpécsert. A hölgy az adatok egyeztetése után közölte, hogy Ő ugyan tud nekem orvost hívni (ez benne van a szolgáltatásukban) de az egy vagy akár két órát is igénybe vehet, így ha nem várhat a dolog, jobban járok, ha magam intézem. KÖSZI.... Ha a hegyen vagyok síbalesetben, nyílt törést szenvedve, akkor ott vérzem el...
Így nem volt más, mentőt hívtam. Szerencsére a mentőálomás itt van két saroknyira, így még le sem tettem a telefont már kiérkeztek. A telefonálás közben gyorsan kikerestem a a vesekő angol megfelelőjét,  és azokat a szavakat is leírtam, amiket tudtam magamtól is (pl: hányás, görcs stb.) Úgy voltam vele, hogy bár el tudom mondani, biztosabb, ha le is van írva és látja a kiérkező mentőorvos, nehogy a kiejtésbeli különbségek miatt félreérsenek valamit. A mentőben  is segítettem a páromnak fordítani, szegény nem nagyon tudott koncentrálni a fájdalomtól, főeg miután egy kis "kéjgázt" kapott, hogy el tudjon lazulni. 

Wakefield
Beérkeztünk a sürgősségire, ahol egy nagyon kedves doktornőt kaptunk. Szintén elmondtunk neki mindent. Szerencsére további fájdalomcsillapításra már nem volt szükség, csak rengeteg folyadék bevitelre a CT vizsgálat előtt. Amíg a vizsgálatra vártunk én ki-be rohangáltam az épületből, hogy telefonálni tudjak. Fel kellett hívnom a Job Centert, hogy lemondjam az NI interjúnkat, illetve új időpontot egyeztessek. Nem volt egyszerű, mert kismillió adatot kellett ismét bediktálnom, lebetűznöm és megértenem a választ. De sikerült mindkettőnkét elintéznem. Közben a biztosítót is újra hívtam, hogy bár a sürgősségin vagyunk, de ha olyan beavatkozás szükséges, amiért fizetni kell, akkor ez hogyan működik. Megmondtam a kórház nevét, hogy jelenleg hol vagyunk, pár telefonváltás után azt a választ kaptam, hogy nem tudja elérni a kórházat a diszpécser, hogy kérjen egy e-mail címet, amire elküld egy levelet, amiben az áll, hogy átvállalják a költségeket. Kissé felment bennem a pumpa, de igyekeztem higadt maradni és kértem, hogy akkor küldje el az én e-mail címemre, majd én bemutatom nekik a telefonomról vagy továbbküldöm, ha szükséges. Ennyiben maradtunk. Szerencsére megnyugtatott az orvos, hogy nem kell fizetnünk semmiért. Illetve a receptírásért kellett 8 font-ot. (bármilyen gyógyszert írnak fel a sürgősségin az 8 fontba kerül)
Az okostelefon hatalmas segítség volt, nagyban megkönnyíti az életünket. Nélküle a hazatalálás is bonyolultabb és hosszabb folyamat lett volna. Így egyszerűen, csak GPS alapján hazanavigáltuk magunkat. :)
Ezen is túl vagyunk, már minden rendben és megnyugtató, hogy képesek voltunk megoldani a feladatot. Sőt a mentős azt mondta, hogy teljesen jó az angolom :)

Leeds City
Már az NI interjúnkon is túl vagyunk, 4-6 hét alatt bírálják el és küldik ki a számunkat. Leeds-be kellett beutaznunk a Job Centerbe, mivel később amúgy is ide terveztünk költözni a városban is tettünk egy nagyobb sétát. 

A páromat két állásinterjú után felvették az első helyre ahová jelentkezett. Sikerült a szakmájában elhelyezkednie. Én is túl vagyok az első állásinterjúmon. Retusőrnek jelentkeztem egy nagy fotós céghez, várom hogy visszahívjanak és persze továbbra is folyamatosan bújom az álláshirdetéseket. Szabadúszóként már valószínű lenne egy fél állásom, de az NI szám nélkül egyelőre nem tudom megcsinálni a magánvállalkozóit :(.


A következő bejegyzésben egy kis képriportot láthattok Whitby ből egy gyönyörű kikötővároskából ahol pont a kirándulásunk idején tartották a GOTH weekend-et :)





2014. október 8., szerda

29/ Újabb kalandok- irány a ködös Albion


"Bizonyos, hogy minden igazi utazás értelme a hazajutás, s az ember megkezdi a hazatérést abban a pillanatban, amikor útrakel."
/Márai Sándor

Visegrád
Egy idje csendesebb a blog és ennek oka, hogy harcok dúltak bennem és körülöttem. Lassan két éve költöztem haza Ausztráliából. Ez a két év kimondva hosszúnak tűnhet, de mintha csak ma szálltam volna le a repülőröl.
Az itthon töltött időszak alatt sok minden történt velem, jó és kevésbé jó dolgok egyaránt. Átéltem milyen másfél év távollét után egy teljesen más és pozitív kultúrából visszatérni a hazámba. Megtapasztaltam milyen a kultúrsokk visszafelé, és megváltozva egy új értékrenddel, életszemlélettel tekinteni a múltamra és jelenemre. Milyen nehéz visszailleszkedni és hogy másfél év távollét mennyire képes átformálni, valamint, hogy a honvágyat nem csak a szülöföld irányába érezheti az ember.
De, hogy rátérjek mai bejegyzésem lényegére, ahogy a címben is írtam: újabb kalandok elé nézek és ez által Ti is kedves olvasóim :). A gépünk holnap indul, így az ilyenkor szokásos bőröndpakolásos, mérlegelős őrület közepéből jelentkezem.
 Az új kalandok helyszíne az Egyesült Királyság lesz, azon belül is York- Wakefield és környéke. Az elhatározás már jó ideje érlelődött, míg végre pár hete, pont került arra a bizonyos i-re. Ausztráliai beszámolóim után, így Angliából is rendszeresen fogok jelentkezni érdekességekkel, összehasonlításokkal, élményekkel, pozitív gondolatokkal és természetesen ( ha az időjárás is engedi) tömérdek fotóval. Hamarosan tehát már a ködös Albionból jelentkezem ;)

Délelőtt az instagramon nézegettem az itthon készitett képeimet és bizony már most nagyon erős honvágy tört rám. :( Ezen megint át kell majd lendülnöm valahogy. Egyszer már keresztül mentem a kitelepülésen így nagyjából tudom mi vár rám, de így sem érzem könnyebbnek. A búcsúzkodástól meg kiszakad a szívem a helyéről...

Balaton
 Az itthon töltött idő  alatt is rengeteget tanultam magamról. A legfontosabb lecke talán az volt, hogy bármi nyomja is a lelkem, vagy nyugtalanít, annak a lehető leghamarabb adjak hangot, ne tartsam magamban. Hogy a problémákat legkönnyebben és leghamarabb úgy tudom megoldani, ha bátran  és minden helyzetben, fel merem vállalni az érzéseimet, gondolataimat, az adott dologgal kapcsolatban még az előtt, hogy teljesen befeszülnék a helyzettől. (persze ez így leírva nagyon egyszerűen és egyértelműen hangzik, a gyakorlatban viszont a legtöbb ember nem így cselekszik /helyesebben szólva: nem cselekszik/, és nem így éli a mindennapjait. Ennek talán legfőbb oka, hogy kezdetben nehéz következetesnek lenni valamiben, amíg szokássá nem válik. Dolgozom rajta :) )

"Aki nem tud hinni az vár, Aki hisz valamiben az indul."
 /Hioszi Tatiosz

2014. július 17., csütörtök

28/ A nyugathoz tartozás NEM földrajzi kérdés!

Bármilyen cikket olvastam el mostanában az interneten a kommentek 80%-ának semmi köze a témához, ellenben előszeretettel osztják egymást az emberek, habzó szájjal esnek egymásnak bármiért, akármiért, csak úgy, mert más a véleménye, másak a nézetei. Akinek nem ugyan azok a tapasztalatai, már mindjárt hülye, hazaáruló, paraszt, zsidó stb.

A napokban elém került egy cikk a 444.hu oldaláról, melyben egy anyuka meséli el azt, hogy nem tudott jegyet venni hétfő délelőtt a Keleti Pályaudvaron.

 Két oka is van, amiért ez teljesen beleillik abba a témába, amiről írni szeretnék. 
Az első, hogy a cikk alatti kommentek között található egy PÁRBESZÉD vagy nevezhetjük VITÁNAK csupa nagy betűvel. Végre ilyet is látni. Két illetve három ember, kultúrátlan személyeskedés , sértegetés nélkül eszmét cserél. A másik oka a témafelvetésnek maga a cikk tartalma, azaz az anyuka viselkedésére szeretnék reflektálni:

A lényegi rész a bejegyzésem mondanvalójának szempontjából, idézem:  
"Szólok az ellenőrnek. Vállát rángatja.
Záli üvölt. Én ököllel verem a forgalmi ügyelet ablakát, mert a kopogásra nem reagálnak. 3 pasi jön ki, gondolom félnek az agresszív anyukától. Annyira ordítok, hogy többen velem ordítanak a sorból, mindenki szidja a Bkv-t."

Ha egy dolgot ki kellene emelnem, mi volt a legnagyobb pozitív változás külföldi életem hatására, a régi önmagamhoz képest, azt mondanám: Felnőttem. (32 évesen talán ideje volt :D )
Rájöttem, hogy ha egy probléma adódik, a legrosszabb, amit tehetek önmagammal, ha úgy viselkedek mint egy 5 éves gyerek, akinek nem jutott nyalóka és toporzékolok, dühöngök, kiabálok, csapkodok, puffogok, ahelyett, hogy a lehetséges megoldást keresném. Mert megoldás mindig van! Ráébredtem mennyire más az életem, a düh kitörések nélkül, hogy mennyivel könnyebben "jön" a megoldás. Elkezdtem felelősséget vállalni, saját magamért. Ha a helyzeten változtatni tudok, igyekszem változtatni. Ha ez lehetetlen, akkor a hozzáállásomon kell változtassak. Andrew Matthews szavait idézve: "A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből."

Sajnos saját tapasztalat, hogy sok helyen nagyon nehéz jegyhez jutni. A múltkor én is két megállót lesétáltam mert egy busz végállomáson(!) nem tudtam jegyet venni (pénztár nincs , automata rossz- csak a vezetőnél van jegy, de nem akartam 150FT-tal többet fizetni jegyenként, főleg, hogy kétszer kell átszállnom, azaz oda-vissza- 6 db jegynél már nem is olyan kis összeg). Tehát a problémát értem és bosszantóak a körülmények, DE! az hogy hisztériázva ordít, semmit nem old meg. A gyerek is elkezd üvölteni, mert érzi, hogy az anyja teljesen magán kívül van. Ettől a helyzet nem hogy jobb, de rosszabb lesz.
Ha valami nem működik, nem jó, annak hangot adhatunk (sőt ha megoldást szeretnénk, akkor hangoti is kell adnunk), de közel sem mindegy milyen hangnemet- stílust választunk. Az jellemez minket leginkább, ahogyan másokkal bánunk. Nem várhatunk el tiszteletet, megértést másoktól, ha mi nem vagyunk tiszteletteljesek és megértőek. Ezt a hozzáállásbeli különbséget kellene végre megértenünk és alkalmaznunk, ezálltal mindenki sokkal boldogabb lenne, kevesebb frusztrációval.

Hogy csak egy példát említsek ami igazolja mindezt:  Múltkor egy bevásárlóközpontban már nagyon kellett pisilnem és amikor végre odaértem a mellékhelységhez épp takarította egy hölgy. Ezért megkerestem a következő wc-ét ahová többen is érkeztünk egyszerre. A többi nő a cikkben szereplő anyukához hasonlóan, cuppogni, csapkodni kezdett és goromba, lekezelő stílusban kiabáltak szerencsétlen takarítónővel, aki a munkáját végezte ill. végezte volna, ha a kihelyezett tábla ellenére, azt  átlépve nem trappolt volna be valamelyik összejárkálva az egészet. Én köszöntem és kedvesen megszólítottam, hogy legyen kedves mondja meg, merre találom a legközelebbi mosdót amit épp nem takarítanak, mert nagyon a végén járok :D és JÉÉÉÉÉÉ, láss csodát: velem teljesen normális volt és odaadta a személyzeti mosdó kulcsát, hogy nyugodtan használjam. Megköszöntem. 
Sok helyzetben hasznos lenne a másik oldalra helyeznünk magunkat képzeletben. Legtöbb esetben azt kapjuk vissza amit adunk. Azaz, ha én normálisan közeledek, akkor velem is normálisan fognak bánni. Ha bunkó vagyok akkor velem is azok lesznek. Be kéne már végre látnunk, hogy a hisztéria, mások hibáztatása sehová nem vezet. Illetve csak egy dologhoz, magunknak ártunk vele.

Visszatérve a nyugathoz, a másik dolog, mikor felháborodunk azon, ha valamely külföldi médium Kelet Európához sorol minket.
Nemrég a Budai várba mentem sétálni, kicsit kiszellőztetni a fejemet. Az első sokk hatás az Örs Vezér Téren ért, mikor bérletet vásároltam egy csurig galambszaros jegypénztárban, ahol nem tudtam kitölteni a bérlet szelvényemet mert az erre szolgáló pultrész egy merő mocsok volt. A nemrégiben átadott vadiúj információs kijelző is konkrétan telibe volt fosva a galambok által.


Következő állomásom a Moszkava tér volt (Széll Kálmán tér) Ahol a vár busz (16A) felé haladva szembesültem azzal, mennyire rettentően mocskos és lepukkant minden. Por, eldobált papírzsepik, csikkek, egyéb hulladékok végig a téren és felfele a lépcsőn. A metró kirájattól Ausztrál túristákkal utaztam együtt, a pofám meg égett rendesen...



(A kijelzőt azóta egyszer már letakarították, de a jegypénztár és környéke továbbra is lepusztult, ragad a kosztól és full galambfos...) Orditozás helyett azonban a járokelők.hu oldalon bejelentettem, képeket csatolva, így hiszti helyett az illetékesekhez kerül a probléma megoldásának lehetősége.)