29/ Újabb kalandok- irány a ködös Albion

"Bizonyos, hogy minden igazi utazás értelme a hazajutás, s az ember megkezdi a hazatérést abban a pillanatban, amikor útrakel."

/Márai Sándor

Visegrád

Egy idje csendesebb a blog és ennek oka, hogy harcok dúltak bennem és körülöttem. Lassan két éve költöztem haza Ausztráliából. Ez a két év kimondva hosszúnak tűnhet, de mintha csak ma szálltam volna le a repülőröl.

Az itthon töltött időszak alatt sok minden történt velem, jó és kevésbé jó dolgok egyaránt. Átéltem milyen másfél év távollét után egy teljesen más és pozitív kultúrából visszatérni a hazámba. Megtapasztaltam milyen a kultúrsokk visszafelé, és megváltozva egy új értékrenddel, életszemlélettel tekinteni a múltamra és jelenemre. Milyen nehéz visszailleszkedni és hogy másfél év távollét mennyire képes átformálni, valamint, hogy a honvágyat nem csak a szülöföld irányába érezheti az ember.

De, hogy rátérjek mai bejegyzésem lényegére, ahogy a címben is írtam: újabb kalandok elé nézek és ez által Ti is kedves olvasóim :). A gépünk holnap indul, így az ilyenkor szokásos bőröndpakolásos, mérlegelős őrület közepéből jelentkezem.

 Az új kalandok helyszíne az Egyesült Királyság lesz, azon belül is York- Wakefield és környéke. Az elhatározás már jó ideje érlelődött, míg végre pár hete, pont került arra a bizonyos i-re. Ausztráliai beszámolóim után, így Angliából is rendszeresen fogok jelentkezni érdekességekkel, összehasonlításokkal, élményekkel, pozitív gondolatokkal és természetesen ( ha az időjárás is engedi) tömérdek fotóval. Hamarosan tehát már a ködös Albionból jelentkezem ;)

Délelőtt az instagramon nézegettem az itthon készitett képeimet és bizony már most nagyon erős honvágy tört rám. :( Ezen megint át kell majd lendülnöm valahogy. Egyszer már keresztül mentem a kitelepülésen így nagyjából tudom mi vár rám, de így sem érzem könnyebbnek. A búcsúzkodástól meg kiszakad a szívem a helyéről...

Balaton

 Az itthon töltött idő  alatt is rengeteget tanultam magamról. A legfontosabb lecke talán az volt, hogy bármi nyomja is a lelkem, vagy nyugtalanít, annak a lehető leghamarabb adjak hangot, ne tartsam magamban. Hogy a problémákat legkönnyebben és leghamarabb úgy tudom megoldani, ha bátran  és minden helyzetben, fel merem vállalni az érzéseimet, gondolataimat, az adott dologgal kapcsolatban még az előtt, hogy teljesen befeszülnék a helyzettől. (persze ez így leírva nagyon egyszerűen és egyértelműen hangzik, a gyakorlatban viszont a legtöbb ember nem így cselekszik /helyesebben szólva: nem cselekszik/, és nem így éli a mindennapjait. Ennek talán legfőbb oka, hogy kezdetben nehéz következetesnek lenni valamiben, amíg szokássá nem válik. Dolgozom rajta :) )

"Aki nem tud hinni az vár, Aki hisz valamiben az indul."
 /Hioszi Tatiosz