33/ Anglia - A "sötét oldal"/ I. rész- szemetelés és környezetszennyezés

A mai poszt egy kicsit talán negatív hangvételű lesz, de sajnos ez is az Angliai életünk egy része.

Ezen poszt elolvasása előtt pár fontos dolog:

• A fotók minőségéért elnézést, mobillal, gyakran rossz fényviszonyok között, vagy menet közben készültek.

• Ne evés közben olvasd el!

• Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott!

• Bitzos ami biztos, egy papírzacskót készíts be, ha rosszul lennél :D

  Első rész: Ez itt Európa, vagy mégsem? Szeméthalmok, környezetszennyezés.

  

  Az utcákat elárasztó szemét, amerre a szem ellát

   

   Ausztráliában is ért annó pár meglepetés (pl, hogy mennyire szar és drága a net) , de Angliáról sem gondoltam otthonról, hogy ennyire mocskos. Szerencsére már saját bérleménybe költöztünk lakótársak nélkül egy tisztább és szebb kisvárosba, de sajnos ez a jelenség Anglia legtöbb részén jelen van. Napjainkban heves viták zajlanak a bevándorlás és főként a menekült hullámok körül. Nem kívánok e témában állást foglalni, mert úgy gondolom, ez a problémakör túl összetett és rengeteg oldala van, csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy bizonyos kulturából érkező emberek sajnos nem hajlandóak alkalmazkodni, betartani (a fogadó ország) egy fejlett civilizált társadalom által elvárható normákat. Saját bőrünkön érezzük itt kint, hogy ez mivel jár. (koszos utcák,  gondozatlan szeméttel teleszórt kertek, simán elédköpnek az utcán, a kezükbe fújják az orrukat majd lerázzák előtted és ha nem ugrasz arrébb.... szóval elég gáz.... Ezen a földrészen pontosan látszik melyik környéket kik lakják... Persze az angolokról is tudnék mesélni, azokról, akik magukat felsőbrendűeknek hiszik, fennhordják az orrukat, de ebédnél szipognak, turháznak, csámcsognak és úgy néz ki utánuk az asztal és környéke, hogy egy disznó is elszégyelné magát. Na de ez egy másik bejegyzés :D )
  Az instagramm képeimet nézegetve szerelmes vagyok ebbe az országba. Gyönyörű helyeket láttam már ez alatt a pár hónap alatt is. Viszont azzal az igénytelenséggel nem vagyok képes megbírkózni, amit nap mint nap tapasztalok, látok és ami sajnos, a volt lakótársainkat is jellemzi.
  
  
  
  Kezdjük az utcára történő szemeteléssel. Nem jártam még Indiában  sem Pakisztánban, de láttam nem egy olyan dokumentum filmet, amiben az emberek az utcára szórják a háztartási huladékot vagy épp a szeméttelepen élnek, bódévárosokban. Na de, (gondoltam én) ez még is csak Anglia! Itt van rendszeres szemétszállítás. De hiába.

Az utcán sétálva már simán meg tudom mondani, melyik házban (környéken) lakik angol és melyikben bevándoró- azon belül is leginkább a fent említett etnikum. Sajnos a környéken, ahol majd kilenc hónapig éltünk, belőlük volt több.  Folyamatosan szörnyülködöm azon, amit látok tapasztalok. A házak előtt az utcán, de még a keretekben is bokáig lehet járni a szemétben. Wakefield és környékere eléggé jellemző a gyakori és nagy széllőkések, ha fúj akkor aztán viszi szerte szét. Mi késztet embereket a XXI százdban arra, hogy a szemetüket zsákokban, vagy nemes egyszerűséggel a kertbe vagy az utcára ürítsék? Hogyan képesek eberek ebben létezni?

Mi készteti ezeket az embereket arra, hogy a kuka helyett, a mellé dobják a hulladékot??? ( a kukákban még bőven volt hely) És hogy lehet az, hogy az ilyen szintű szemetelésért, nem rónak ki iszonyat kemény büntetést???

Ez nem csak a látványt teszi tönkre, de nagy mértékű környezetszennyezés is egyben. Emberek, hogyan képesek ilyen környezetben jólérezni magukat? Még egyszer hangsúlyozom a legtöbben a saját kertjükbe üritik a szemetest!

Az előkertek nagy részét felveti a gaz és tele van szeméttel

"szép" kilátások...

Szabadidőnkben igyekszünk felfedezni a várost és a környéket és persze tiszta nyugodt helyek után is kutatunk, ahol feltöltődhet az ember. Találtunk is néhány parkot, ami megfelel erre a célra. Egyik ilyen kalandozásunk alkalmával rábukkantunk egy ösvényre, ami erdősebb részekbe vitt be. Végre természet közelben vagyunk, gondoltam- és ahogyan ez átfutott az agyamon, már is rá kellett döbbennük, hogy az erdő és a kiránduló övezet közepén a DOMB TETEJÉN!!! AMIT FOLYÓK VSZNEK KÖRÜL!!!! egy hatalmas szemétlerekat van, darálógéppel.... EZEK NORMÁLISAK???? De most komolyan kérdezem! Főleg egy szeles városban! Kb egy kilóméternyire a lakóövezettől! A szívem szakadt meg attól a látványtól, ami ezután jött. Megérkeztünk egy kilátó féléhez (ba oldali kép), ahol egy pad, amin elvileg megpihenhetsz és csodálhatNÁD a tájat. De a táj jobbra egy szemétdomb előtted pedig a folyóban és a körülötte lévő növényzetben megragadt hulladékok.

folyt.köv.

32/ "Napi kolostor" :)

A cím így elég vicces, de hamarosan megértitek :) 

Kis kitérő

November óta csendes a blog, aminek fő oka, hogy nem éreztem késztetést arra, hogy írjak. Egyszerűen nem jöttek a szavak, pedig témám lett volna, de nem akart összeállni egy kerek egésszé egy történet sem, többségük azóta aktualitását is vesztette. Ami aktuális maradt, abból két piszkozatom is függőben van, ami egyszer csak megérik a publikálásra. :) Ez a bejegyzés pedig, talán végre megtöri a nagy csendet. :)

És akkor a csendtörő story :D

Február végén hazautaztam (Magyarországra) pár napra és kihasználtam az alkalmat, hogy vegyek egy-két könyvet. Már nagyon hiányzott az olvasás élménye. Pdf-ben, van pár db a laptopon is, de az mégsem olyan, mint egy igazi kézzel fogható és lapozható példány.

Az egyik, amelyikkel "egymásra találtunk" a könyvesboltban: Jan Chozen Bays- Hogyan szelidítsünk meg egy vad elefántot című könyve volt. Ez az írás, egyszerű éberségi gyakorlatokat tartalmaz, ahogy az alcímben fogalmaz: "...a tartalmasabb és boldogabb életért".

 A bejegyzés címének magyarázata, hogy ezeket és hasonló éberségi gyakorlatokat végeznek a budhisták is a kolostorokban :)

Ezek segítségével elménket folyamatosan a jelenben tudjuk tartani. Nem akarok jobban belemélyedni a témába, akit érdekel majd úgy is utánaolvas (ajánlom a Most hatalma című művet is) :).

Az első élményeimet szeretném megosztani most Veletek, és egyben kedvet csinálni ahhoz, hogy más is belevágjon egy hasonló "utazásba" :)

A feladatok ismertetése több részből áll. Először az AKTUÁLIS GYAKORLATOT mutatja be, például jelen esetben az első heti feladat: Használd a másik kezed! (minden gyakorlatot egy hétig kell gyakorolni- a könyvben egy évnyi anyag van)

Minden nap egy-két egyszerű tevékenységet a másik, azaz nem domináns kezemmel kel csinálnom. Én jobb kezes lévén, így most a bal kezemmel mosok fogat, bal kézzel fésülködöm, bal kézzel fogom a villát és időnként próbálok bal kézzel írni :) Nagyon vicces! :D

A feladat leírását követően egy EMLÉKEZTETŐ rész jön, ahol tippeket kaphatunk arra, hogy emlékeztethetjük magunkat a nap folyamán erre, pl. a dominans kezünkre ragtapaszt ragasztunk egy kis nyillal a másik kezünk irányába :) vagy a fogmosashoz a fürdőszobai tükörre teszünk emlékeztetőt hogy eszünkbe jusson elvégezni őket.

fent a jobbkezes lent a balkezes írás :) 

Az ezt követő FELFEDEZÉSEK részben a feladat végzése közben tapasztalt megfigyeléseket vagy problémákat írja le, az erre vontkozó kutatási eredményekkel. Az ehhez tartozó részből most szó szerint idézek:

"Ez a kísérlet mindenkit megnevettet. Észrevesszük, hogy a másik - nem domináns kezünk meglehetősen ügyetlen. Használata visszarepít a Zen tanítók álltal "kezdő elmének" nevezett állapotba. Míg a domináns kezünk mondjuk negyven éves lehet, a másik sokkal fiatalabb nála, legfejebb két-három éves. Újra meg kell tanulnunk, miként tartsuk és vegyük a szánkba a villát anélkül, hogy megböknénk magunkat. Eleinte talán rendkívül nehézkesen mosunk fogat a nem domináns kezünkkel, és ha nem figyelünk oda, az okos kéz előrenyúl, és leveszi tőle a fogkefét vagy a villát. Mint egy zsarnokoskodó nővérke, aki azt mondja: "Te kis buta, majd én megcsinálom helyetted!

A másik kezünnkel való küszködés közben feltámadhat bennünk az együttérzés minden ügyetlen és gyakorlatlan embertársunk iránt, aki például fogyatékos, sérült vagy agyvérzést kapott. Kissé átérezzük milyen természetesnek veszünk jó néhány egyszerű mozdulatot, amely sok ember számára korántsem az..." 

Pár évvel ezelőtti balkezes szénrajzom.
Fura de rendkivül inspiráló volt a bal kezemmel alkotni. :)

 A MÉLYEBB TANULSÁGOK részből idézve : 

Leírja, hogy a feladat mit szemléltet, pl ennél a feladatnál: hogy "...mennyire erősek és automatikusak a szokásaink, továbbá mennyire nehéz tudatosság és elszántság nélkül megváltoztatni őket. A gyakorlat a kezdő elme állapotába juttat bármilyen tevékenység közben, amelyet naponta többször is úgy végzünk, hogy általában máshol jár az eszünk...." 

"... A kezdő elméjében rengeteg a lehetőség, a szakértőében kevés"

És végül egy rövid összefoglalóval zár minden gyakorlatot.

   

Saját élmények

A fogmosás volt az első amit kipróbáltam. Nagyon ügyetlennek és darabosnak éreztem a mozgásomat. Erőteljesen koncentrálnom kellett néhány mozdulatnál, hogy ne sértsem fel az ínyem.

Az étkezés során pozitívnak éreztem a bal kezem használatát mert végre nem faltam hanem ettem. :) összeségében is kicsit lelassultam. Az írás során a fenti képen látszik, hogy elég ügyetlen voltam :) (még) ;) és azt figyeltem meg, hogy egész másként kerekítem a betűket. 34 éves koromra már kialakult egyfajta írásképem ami természet szerűleg rengeteg ponton eltér az általános iskolában tanultaktól. Viszont a balkezes írásképemben a régi vonalvezetéseket és betűírást fedeztem fel :) Mint egy ovis :D A fésülködést éreztem legfurcsábbnak :D 

Ha kedvet kaptatok, próbáljátok ki egy hétig a feladatot Ti is és ha tetszett vegyétek meg most akciósan a könyvet is. :)