24/ Hol a hiba a gépezetben? Már megint a felelősségvállalásról...

Photo: Edit Kolesza

Amit most kifejtek, más összefüggésben és részleteiben már többször megfogalmaztam, egyéb blogbejegyzéseim során, de nap mint nap tapasztalom, látom és olvasom a facebookos hozzászólásokból, hogy nem lehet elégszer elismételni a pozitív változást segítő lehetőségeket, és lerántani a leplet a hibás gondolkodásmódunkról, ami megnehezíti az előbbre jutást, a fejlődést egy szebb, boldogabb jövő irányába. 

Pár napja megoszotottam egy szép kezdeményezés hírét a blog fb-os oldalán. Röviden a lényege annyi volt, hogy külföldön működik egy rendszer, amiben előre kifizethetsz egy vagy több kávét, szendvicset stb. az adott étteremben, kávézóban, amit nem fogyasztasz el csak függőben hagyod, amit később az arra rászorulók kikérhetnek térítésmentesen.(*)

Persze a dolog azon túl, hogy meghatott, bennem is felvetett kérdéseket a bizalommal kapcsolatban. Vajon ez itthon is működne? Pár hete (még a szóban forgó kezdeményezés hírének olvasása előtt) egy idős néni vállig a szemetesben élelem után kutatott az Örsön a metróállomáson. Mikor megvettem a reggelim, neki is vettem egy croassant, nagyon hálás volt érte. :) Vajon, ha kifizettem volna az üzletben előre, akkor, ha valaki kéri, akkor odaadták volna neki? És nem élnének-e vissza a rendszerrel olyanok, akik nincsenek rászorulva igazán? Melbourne-ben pl. elképzelhetőnek tartom, hogy működőképes. Sajnos itthon a tapasztalataim alapján kevésbé, pedig annyira jó lenne ha működne... (de ez megakadályozott engem abban, hogy segítsek?- NEM :) ) A a blogbejegyzésem lényegét most nem is ezek a kérdések képezik, hanem a saját profilomon és a blog fb-os oldalán érkezett kommentek.

Photo: Edit Kolesza

Főként olyan reakciók érkeztek, amiben a kommentelők negatív tapasztalataikat sorolták, de szerencsére akadt olyan is, aki a hozzám hasonló sikeres segítségnyújtás örömeiről számolt be.

A legmélyebb nyomot bennem mégis egy negatív hozzászólás hagyta, amelyre ennek bejegyzésnek a megírására sarkallt.  A hozzászólás a következő volt:

"Sajnos A KÖVETKEZŐ 50 ÉVBEN A KÉPEN LÁTHATÓ ELFOGADÁS, EL SEM KÉPZELHETŐ. tOLERANCIÁRA REMÉNY SINCS, sőt,"

 Erre szeretnék most reagálni, hogy rávilágítsak arra, hol a hiba a gépezetben és a gondolkodásmódunkban.

A fent idézett gondolat, abban az esetben válik igazzá, ha az emberek gondolkozásmódja továbbra is így marad... ilyen pesszimistán tekintve a jövőbe. Mert megint kívülről várjuk a megoldást a változást... (majd egyszer valami folytán jóra fordulnak a dolgok???) 

Photo: Edit Kolesza

Én nem szeretném ennyire sötéten látni a következő ötven évet. A következő 50 év szólhatna arról is, hogy változtatunk a dolgokon pozitív irányba. Mert lássuk be, ezek a dolgok maguktól nem fognak megoldódni. Sokan (szerencsére egyre többen) munkálkodnak azon, hogy a dolgok pozitív fordulatot vegyenek. Bár itthon nehezebb, mert itt az emberek kevésbé nyitottabbak (még) és gyermekkoruktól ez a nyomasztó, pesszimista, panaszkodó, mindent sötéten látó közeg veszi őket körül. 

Még mindig abban a hitben élnek, hogy a megoldást kívülről kell várni.  És az egymásra mutogatás, a felelősség áthárítása másokra, majd megoldja a gondokat- majd feloldja a bennük lévő feszültséget, amit a negatív tapasztalatok okoznak. Ebben szocializálódnak. Valójában a negatív tapasztalataik mögé bújnak. Aztán jöhet megint a panaszkodás, hogy nincs változás, nem lettek boldogabbak stb... Persze hogy nem, hiszen ezzel ugyan azt a negatív hullámot generálják tovább.

És mindeközben igyekeznek magukkal és másokkal elhitetni, hogy: "Pedig ők annyi mindent megtettek, annyiszor hangsúlyozták habzó szájjal hogy mi a rossz... "

Ha ezeknek az embereknek sikerülne meglátniuk, hogy ezzel a hozzáállással mennyit ártanak SAJÁT MAGUKNAK!!! onnantól elindulhatna valami pozitív átváltozás. Ehez az kell, hogy az emberek ráébredjenek arra, hogy kivétel nélkül felelősséggel tartoznak a saját életükért, boldogságukért. Csak egy icuri picuri példa: Hogy megtapasztalják mennyivel vidámabban indul és telik a napjuk, ha mosolyogva közlekednek az utcán. Ez nem kerül pénzbe!!!!!! Ez egyedül csak is rajtunk múlik! Igen ez erőfeszítésbe kerül, ha épp nem vagyunk jó passzban, de minden erőfeszítéssel jár, ha el szeretnénk érni valamit az életben! És ez ugyan úgy öngerjesztő folyamat: ha rossz passzban vagy, de mosolygós emberek között pozitív közegben sétálsz a munkahelyedig, akaratlanul is rád ragad a vidámság és ez csak egy pici apró dolog azok közül amiken nagyon sok múlik!!! Egy mosolynak, egy kedves szónak vagy gesztusnak hihetetlen ereje van!

És a döntés MINDIG a Te kezedben van! Felelősséget vállalsz önmagadért és a (rossz-vagy jó) példamutatásból következően a gyermekeidért vagy sem? 

Vannak dolgok, amiket nem befolyásulhatunk az életünk során, de mindig a mi kezünkben a döntés, hogy azokra, hogyan reagálunk! Megbocsátjuk-e magunknak azokat a dolgokat amit hibásan megtettünk, vagy nem tettünk és tovább lépünk-e felelősséget vállalva azért, hogy változtassunk önmagunkon a hozzáállásunkon és ezáltal környezetünkön? 

Photo: Kolesza Edit

Te szeretnél egy jobb világban élni? Ha a válaszod igen: töröld ki az életedből mások és a körülmények kritizálását és azt az energiát fordítsd inkább arra, hogy segíts önmagadon és másokon, ha mással nem legalább egy mosollyal az utcán másokra, naponta :) És ne törődj azzal, hogy valaki esetleg nem mosolyog vissza, a változáshoz idő kell és sok mosolygós ember :)))

(*) "Egy barátommal betértünk egy kis kávéházba. Miközben leadtuk a rendelést, két vendég lépett be, és ment egyenesen a pénztárhoz.
„Öt kávét kérünk. Kettőt magunknak és hármat felfüggesztve.”
Kifizették a rendelést, fogták a két kávét és elhagyták a kávézót.
„Mi az a »felfüggesztett«?” – kérdeztem a barátomtól.
„Várj egy kicsit, és meglátod” – válaszolta.
Ismét bejött néhány ember.
Két lány kért egy-egy kávét, fizetett, majd távozott.
Ekkor három ügyvéd lépett be.
Kértek hét kávét. „Hármat saját részre és négyet felfüggesztve.”
Amíg azon töprengtem, mégis mire szolgálnak ezek a „felfüggesztett” kávék, élveztem a kellemes napos időjárást, és gyönyörködtem a kilátásban, ami a hangulatos térre nyílt.
Hirtelen egy kopott ruhákba öltözött, koldusnak látszó férfi lépett az üzletbe, és kedvesen a pincérhez fordult.
„Van egy felfüggesztett kávé a számomra?”
Ekkor megértettem.
A vendégek előre kifizetnek egy vagy több kávét a saját fogyasztásukon kívül, amelyet megkaphatnak azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy saját zsebükből vásároljanak maguknak egy meleg italt."