2/ Selejtezés

Elengedni a múltat, hogy helyet csináljunk a jelen csodáinak!

Ma megértettem miért éreztem annyira idegennek mindent mikor hazaérkeztem másfél év távollét után és beléptem a lakásba.  Más emlékek képek és érzések éltek bennem. Körülnéztem és olyan nehéz lett a szívem és nem értettem miért. Most döbbentem rá a változás ezzel jár. 

 Neki álltam takarítani és pakolni a lakásban. Selejtezem ki a már rég nem használt holmikat, kinőtt, használaton kívüli ruhákat, tárgyakat stb. Másfél évig nagyon jól megvoltam ezek a dolgok nélkül. Egy Ázsiai mondás szerint, amit egy évig nem használsz arra nincs is szükséged. Ezt érzem én is. Tele van a lakás szükségtelen, felesleges por fogókkal. Mások sok dolgot ezek közül emlékeknek hívnak... én most azt érzem ezek a dolgok röghöz kötnek, fájdalmas emlékeket ébresztenek, arra az emberre emlékeztetnek, aki már nem vagyok és aki már nem is akarok lenni soha többé :) Leegyszerűsödtem, letisztultam belül. Az emlékek, szép emlékek, jók , de elég ha a lelkemben esetleg fényképeken őrzöm őket :)

Van olyan dísz tárgy amit szeretek és ami évek óta csak porosodott és féltve őrizgettem, de most szép használati tárggyá lépett elő :D használom, örömmel, és nem sajnálom!

Sok dolog átértékelődött bennem és a tárgyak által felidézett érzések rádöbbentettek tényleg mennyire átalakultam. Talán  3-4 olyan dolog van, amihez valóbban érthetően kötődöm, vagy tényleges értéket képvisel, de a többihez értelmetlen volt a ragaszkodásom. Most sokkal inkább magamhoz kötődöm, ahhoz az önmagamhoz akire végre rátaláltam! Megtanultam szeretni önmagam a tárgyak helyett :) Közhely, de a valódi értékek bennünk rejlenek nem a tárgyakban.

Szóval ez az egész, jó dolog, csak túl kell esni rajta. Maga a  selejtezés folyamata, az hogy újra látom, tapintom ezeket a dolgokat, nem könnyű a nehézsége ebben van. ELENGEDNI a "kuka felett" nagyon könnyű :) csak, amit ez az egész felidéz bennem, amit mélyről felhoz belőlem-érzéseket ezekre nem vágyom. Ezek a múlthoz kötődnek-kötnek én pedig a jelenben vagyok és a jelenben akarok lenni.

Mosolyogjatok ma is :) !!!

1/ Kultúrsokk

Egy kicsit az előzményekről: Ausztrália déli részen Melbourne-ben éltem, ahonnan szintén íródott egy blog, az ottani élményekről, furcsaságokról, a kiköltözéskor első megélt kultúrsokkomról és életemről ezt az alábbi címen találjátok: http://lifeinaustraliamelbourne.blogspot.com.au/

Sokszor olvastam már a kultúrsokk jelenségről és külföldön élő barátaim is meséltek róla, a kiköltözésnél is átéltem már, de nem hittem, hogy ez visszafelé ennyire erős lesz. A melbournei blog utolsó előtti bejegyzésben már leírtam a legelső élményeimet, benyomásaimat, mielőtt tovább olvasnád ezt a bejegyzést az alábbi linken találod az első napi beszámolóm: http://lifeinaustraliamelbourne.blogspot.com.au/2012/10/68-hazaerkeztem.html

Tehát péntek délben érkeztem vissza Budapestre, az idő eltolódás miatt semmit nem aludtam. Az első sokk után másnap fura volt kilépni az utcára. A lakó környezetem nem sokat változott, az tűnt fel, hogy a növényzet bujább lett, a fák, bokrok megnőttek.  

 Első kontaktom az nap, a trolibusz sofőrje volt, akitől jegyet szerettem volna venni, mosolyogva bekopogtam köszöntem és kedvesen megszólítva, jegyet kértem. Láttam a zavart tekintetet, amit valószínű a kedvességem váltott ki, de morcos tekintet kíséretében ingerült válassz érkezett, hogy nincs jegy. Továbbra is kedvesen érdeklődtem, hogy ha ilyen esetben jön az ellenőr akkor mi a helyzet, amire szintén indulatosan jött a válasz, hogy - Akkor majd megmondja, hogy nem kapott jegyet!. Az egészben nem az  volt a szörnyű élmény hogy nem jutottam jegyhez, hanem az a reakció és stílus amit kaptam a mosolyomért cserébe. Hogy valaki már annyira befordult és bezárkózott, hogy még gy kedves mosoly sem tudja ebből kimozdítani. Utazás közben is éreztem, hogy az emberek nem tudják kezelni, ha valaki kedves, mosolygós- zavarba jönnek tőle, és valószínű elkönyveltek bolondnak :D

 Azért volt pozitív tapasztalás is :) Vásárláskor mindkét helyen nagyon kedvesek voltak az eladók, a második üzletben minden kérdésemre kedves kimerítő válasz érkezett, és egy jó 10 perces beszélgetés is lezajlott. 

Estefelé hivatalos voltam egy szülinapi buliba, ahol sok régi salsás ismerős is jelen volt. Nagyon jó érzés volt újra látni azokat, akikkel sok vidám időt töltöttem együtt régen. Olyan érzés volt mintha egy napot sem lettem volna távol. 

Hazafelé a Taxisofőrrel volt egy érdekes beszélgetésem, ami kicsit megerősítette bennem azt a gondolatot amit sejteni véltem. Erről a következő blogbejegyzésben olvashattok! Hamarosan tehát ismét jelentkezem és addig is: ne felejtesetek el mosolyogni :) !!!! Tegyétek ezzel is kellemesebbé a légkört magatok körül, az utcán járva, munkahelyen, barátok között, bevásárláskor, közlekedési ezközökön, ahol csak tudjátok.

Az ausztrál ismerősönken pedig egy kis időjárásjelentés itthonról :)