Örökös várakozásban élünk, miközben elfolyik az életünk a semmibe. Várjuk, hogy a körülmények jobbá váljanak. Az ideális pillanatot keressük ahhoz, hogy megmozduljunk, pedig az összes pillanat ideális! Ez is épp MOST... csak meg kell ragadni, csak lépni kell előre. Tenni valamit.
A lehetőségekre várunk, miközben a lehetőség itt van az orrunk előtt az ADOTT PILLANATBAN. Megfigyeltem, hogy az igazán jó lehetőségek, találkozások, történések, mindig akkor "érkeznek" az életembe, amikor épp cselekvésben- mozgásban vagyok. Ha csak ülök és várok, nemigen történik semmi. Legfeljebb annyi, hogy egyre kedvetlenebbé és negatívabbá válok, egyre nagyobb frusztrációt érzek a tétlenségben.
Legtöbben kifogás-gyárat működtetünk, amiből futószalagon érkeznek a különféle magyarázatok és miértek. Miért teszünk vagy nem teszünk meg dolgokat. Ilyen kifogás például a: túl idős vagyok, túl fiatal vagyok, túl sovány vagy túl kövér, túl magas vagy alacsony, túl okos vagy túl kevés egy bizonyos dologhoz. Most esik a hó. Áhhh rengeteg dolgom van, nem érek rá...miközben órákat töltünk a számítógép előtt ülve a facebook-ot böngészve vagy tv-ét bámulva.
Ébresztő! Ettől nem fogod jobban érezni magad, nem leszel kevésbé magányos, nem fogsz lefogyni, sőt boldogabbá sem válsz.
A felsoroltak mind, összefüggésben állnak lelki állapotunk és önértékelésünk minőségével. A félelmet és/vagy a lustaságot a legnehezebb legyőzni.
Ha rajta kapom magam, hogy beindítottam a gyáram gépezeteit és felismerem a tipikus kifogásokat, ilyenkor már tudom, hogy baj van, hogy nem foglalkozom eleget saját magammal és nem fejlesztem kellően magam az utóbbi időben. Nem koncentrálok kellőképp a vágyaim és céljaim elérésére. Elmerülök a cselekvéstelenség mélyülő mocsarában.
Minnél tovább hagyjuk magunkat csúszni a leejtőn annál gyorsabban zuhanunk és egyre nehezebbnek érezzük a megállást és azt, hogy pozitív irányban maradva folytassuk a menetelést felfelé. A közérzetünk is romlik. Nehezebben viseljük a stresszes helyzeteket és, ha nem vigyázunk újra az önsajnálat és letörtség lesz úrrá mindennapjainkon.
Sokan tapasztaljuk az egyszer fenn- másszor lenn hullámzását, pedig hosszú távon is fent lehet maradni, fent lehet tartani a pozitív élet érzést. Ha figyelünk önmagunkra és vagyunk elég fontosak önmagunk számára ahhoz, hogy cselekedjünk. Ha képesek vagyunk átlépni saját magunk állttal felállított korlátainkon és felülkerekedünk a félelmeinken. A kudarctól való félelmeinken. Ha kellőképp bízunk saját magunkban és abban, hogy ha cselekszünk az előrébb visz, még ha látszólag valami nem is úgy sikerül, ahogy azt terveztük, hinnünk kell abban, hogy ez is a céljainkhoz vitt közelebb. Nincs annál rosszabb érzés, mikor nem történik semmi.
Sok kedves pozitív visszajelzést kaptam privátban a blogot és a benne leírt gondolataimat illetően. Szeretném, ha ez a kommunikáció két oldalúvá válna és ti is megírnátok, akár kommentben, akár privátban a tapasztalataitokat, élményeiteket, kérdéseiteket.
Ti mivel tartjátok magatokat mozgásban? Mit tesztek azért, hogy valóra váltsátok az elképzeléseiteket, álmaitokat?
