Bármilyen cikket olvastam el mostanában az interneten a kommentek 80%-ának semmi köze a témához, ellenben előszeretettel osztják egymást az emberek, habzó szájjal esnek egymásnak bármiért, akármiért, csak úgy, mert más a véleménye, másak a nézetei. Akinek nem ugyan azok a tapasztalatai, már mindjárt hülye, hazaáruló, paraszt, zsidó stb.
A napokban elém került egy
cikk a 444.hu oldaláról, melyben egy anyuka meséli el azt, hogy nem tudott jegyet venni hétfő délelőtt a Keleti Pályaudvaron.
Két oka is van, amiért ez teljesen beleillik abba a témába, amiről írni szeretnék.
Az első, hogy a cikk alatti kommentek között található egy PÁRBESZÉD vagy nevezhetjük VITÁNAK csupa nagy betűvel. Végre ilyet is látni. Két illetve három ember, kultúrátlan személyeskedés , sértegetés nélkül eszmét cserél. A másik oka a témafelvetésnek maga a cikk tartalma, azaz az anyuka viselkedésére szeretnék reflektálni:
A lényegi rész a bejegyzésem mondanvalójának szempontjából, idézem:
"Szólok az ellenőrnek. Vállát rángatja.
Záli üvölt. Én ököllel verem a forgalmi ügyelet ablakát, mert a
kopogásra nem reagálnak. 3 pasi jön ki, gondolom félnek az agresszív
anyukától. Annyira ordítok, hogy többen velem ordítanak a sorból,
mindenki szidja a Bkv-t."
Ha egy dolgot ki kellene emelnem, mi volt a legnagyobb pozitív változás külföldi életem hatására, a régi önmagamhoz képest, azt mondanám: Felnőttem. (32 évesen talán ideje volt :D )
Rájöttem, hogy ha egy probléma adódik, a legrosszabb, amit tehetek önmagammal, ha úgy viselkedek mint egy 5 éves gyerek, akinek nem jutott nyalóka és toporzékolok, dühöngök, kiabálok, csapkodok, puffogok, ahelyett, hogy a lehetséges megoldást keresném. Mert megoldás mindig van! Ráébredtem mennyire más az életem, a düh kitörések nélkül, hogy mennyivel könnyebben "jön" a megoldás. Elkezdtem felelősséget vállalni, saját magamért. Ha a helyzeten változtatni tudok, igyekszem változtatni. Ha ez lehetetlen, akkor a hozzáállásomon kell változtassak. Andrew Matthews szavait idézve: "A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből."
Sajnos
saját tapasztalat, hogy sok helyen nagyon nehéz jegyhez jutni. A múltkor én is
két megállót lesétáltam mert egy busz végállomáson(!) nem tudtam jegyet venni
(pénztár nincs , automata rossz- csak a vezetőnél van jegy, de nem akartam 150FT-tal
többet fizetni jegyenként, főleg, hogy kétszer kell átszállnom, azaz oda-vissza- 6 db jegynél már nem is olyan kis összeg). Tehát a problémát értem és
bosszantóak a körülmények, DE! az hogy hisztériázva ordít, semmit
nem old meg. A gyerek is elkezd üvölteni, mert érzi,
hogy az anyja teljesen magán kívül van. Ettől a helyzet nem
hogy jobb, de rosszabb lesz.
Ha valami nem működik, nem jó, annak hangot adhatunk (sőt ha megoldást szeretnénk, akkor hangoti is kell adnunk), de közel sem mindegy milyen hangnemet- stílust választunk. Az jellemez minket leginkább, ahogyan másokkal bánunk. Nem várhatunk el tiszteletet, megértést másoktól, ha mi nem vagyunk tiszteletteljesek és megértőek. Ezt a hozzáállásbeli különbséget kellene végre megértenünk és alkalmaznunk, ezálltal mindenki sokkal boldogabb lenne, kevesebb frusztrációval.
Hogy csak egy példát említsek ami igazolja mindezt: Múltkor egy bevásárlóközpontban már
nagyon kellett pisilnem és amikor végre odaértem a mellékhelységhez épp
takarította egy hölgy. Ezért megkerestem a következő wc-ét ahová többen is érkeztünk egyszerre. A többi nő a cikkben
szereplő anyukához hasonlóan, cuppogni, csapkodni kezdett és goromba, lekezelő
stílusban kiabáltak szerencsétlen takarítónővel, aki a munkáját végezte ill.
végezte volna, ha a kihelyezett tábla ellenére, azt átlépve nem trappolt volna
be valamelyik összejárkálva az egészet. Én köszöntem és kedvesen
megszólítottam, hogy legyen kedves mondja meg, merre találom a legközelebbi
mosdót amit épp nem takarítanak, mert nagyon a végén járok :D és JÉÉÉÉÉÉ, láss csodát: velem teljesen normális volt és
odaadta a személyzeti mosdó kulcsát, hogy nyugodtan használjam. Megköszöntem.
Sok helyzetben hasznos lenne a másik oldalra helyeznünk magunkat képzeletben. Legtöbb esetben azt kapjuk vissza amit adunk. Azaz, ha én normálisan közeledek, akkor velem is normálisan fognak bánni. Ha bunkó vagyok akkor velem is azok lesznek. Be kéne már végre látnunk, hogy a hisztéria, mások hibáztatása sehová nem vezet. Illetve csak egy dologhoz, magunknak ártunk vele.
Visszatérve a nyugathoz, a másik dolog, mikor felháborodunk azon, ha valamely külföldi médium Kelet Európához sorol minket.
Nemrég a Budai várba mentem sétálni, kicsit kiszellőztetni a fejemet. Az első sokk hatás az Örs Vezér Téren ért, mikor bérletet vásároltam egy csurig galambszaros jegypénztárban, ahol nem tudtam kitölteni a bérlet szelvényemet mert az erre szolgáló pultrész egy merő mocsok volt. A nemrégiben átadott vadiúj információs kijelző is konkrétan telibe volt fosva a galambok által.
Következő állomásom a Moszkava tér volt (Széll Kálmán tér) Ahol a vár busz (16A) felé haladva szembesültem azzal, mennyire rettentően mocskos és lepukkant minden. Por, eldobált papírzsepik, csikkek, egyéb hulladékok végig a téren és felfele a lépcsőn. A metró kirájattól Ausztrál túristákkal utaztam együtt, a pofám meg égett rendesen...
(A kijelzőt azóta egyszer már letakarították, de a jegypénztár és környéke továbbra is lepusztult, ragad a kosztól és full galambfos...) Orditozás helyett azonban a járokelők.hu oldalon bejelentettem, képeket csatolva, így hiszti helyett az illetékesekhez kerül a probléma megoldásának lehetősége.)
