13/Mi hasznom van nekem ebből?

"A sikeres emberek mindig keresik a lehetőséget arra, hogy másoknak segítsenek. A sikertelenek, mindig azt kérdezik 'Mi hasznom van nekem ebből?"/ Brian Tracy

A Magyar ember alapvetően negatívan gondolkodik, vagy egyáltalán nem is gondolkodik azon, hogyan lehetne jobb, mert annyira be van fordulva attól, hogy folyton a negatív dolgokat erősíti, ismételgeti, várja el a másik embertől. 

A legjobb példa erre a közértben való sorban állás vagy várakozás a buszra, villamosra. Rettentő nagy kontrasztot látok ebben külföldön és itt. Mikor hazaérkeztem és először mentem el vásárolni megdöbbentett az emberek viselkedése. 

Tegnap bevásárláskor a pénztárnál várakozva figyeltem a körülöttem sorban állók arcát és megnyilvánulásait. Az emberek egytől egyig mogorvák, legtöbbször ingerültek, idegesek, türelmetlenek voltak. Az alatt a (nem több, mint) 6-7 perc alatt, amíg várakoztak, olyan szinten felhúzták idegileg magukat és egymást, hogy nem akartam hinni a szememnek. Furcsa volt a bennem lévő nyugodtságra felfigyelni eközben, hogy ilyen dolgok mennyire nem képesek már hatni rám negatívan. (régebben ezek a dolgok hatottak rám és én is átvettem ezeket a viselkedés formákat, rossz érzéseket generálva magamban és ezáltal a külvilágban) 

Mögöttem egy idősebb néni többször "jelét adta" annak, hogy nagyon siet, de nem kéréssel hanem lökdösődéssel. Reagálhattam volna úgy, mint a legtöbb ember, és személyes sértésnek vehettem volna, hogy "nem bír magával az öreglány" :D , de ehelyett kedves és őszinte mosollyal kérdeztem meg tőle, hogy siet-e valahová, majd magam elé engedtem a sorban. (néha még magamon is elcsodálkozom, milyen hatalmas átalakulás ment bennem végig másfél év alatt, mert a múltban is illedelmesen viselkedtem, a szüleim belém nevelték, de nem tudtam higgadt vagy nyugodt maradni, ez pedig ma már egyértelműen tudom, a negatív hozzáállásomnak "köszönhettem") A nénike megköszönte a gesztusom, és itt jött a másik megdöbbentő dolog, mikor avval szembesülök, hogy az emberek annyira elszoktak a kedvességtől, hogy zavarba jönnek tőle, nem tudják kezelni. Sokan megköszönni sem képesek, vagy elutasítóak a kedvességgel szemben, mert paranoiásként, valami rosszat sejtenek mögötte.  

Szinte hallom magamban az erre adott választ kifogást, -DE HÁT ez azért van így, mert sok negatív tapasztalata van az embereknek. 

Én erről azt gondolom, hogy óriási veszteség a negatív tapasztalatainkra alapozni az életünket és élet vitelünket. 

Nézzük meg, mi történik, ha ezt tesszük: Mi magunk is negatívvá válunk, amivel más emberekben is negatívitást keltünk, azaz egy negatív spirált hozunk létre magunk körül és önmagunkban egyaránt. Majd helytelenül bezárkózunk félve a támadásoktól és negatív hatásoktól. Falat húzunk magunk köré, vagy zörgő csörgő páncélt hordunk, a legtöbben süni módjára gömbölyödnek össze és szegezik a tüskéiket bárkire, aki közeledni próbál. Csak hogy a saját negatívitásunkból nem tudunk szabadulni. Azokkal a tüskékkel önmagunkat is megsebezzük. Mi generáljuk vagy erősítjük tovább a kívülről érkező rossz érzést magunkban. És itt jó, ha feltesszük a kérdést: Ezzel kinek ártunk a legjobban? - egyértelműen ÖNMAGUNKNAK! 

Nem a másiknak, aki fél perc múlva már egy másik negatív dolgon rágja magát, vagy nem annak, aki kedves próbált lenni velünk, hanem főként vagy kizárólag saját magunknak.

Ehhez szorosan kapcsolódik egy másik téma kör is, a vágyaink és céljaink teljesülése, elérése vagy épp a lehetőségeink elszalasztása. Én most már minden emberben a jót igyekszem megkeresni, meglátni és arra számítok (azt várom el a másiktól, a helyzettől), hogy valami jó fog történni velem. Ezért könnyen tudok KEDVES és NYITOTT lenni! Régebben, ha valaki ezt mondta nekem nem értettem, hogy lehetnék nyitott, ha folyton támadások érnek? A titok megint csak a pozitív hozzáállásban keresendő és az általam oly sokszor hangoztatott felelősség vállalásban, ami megerősíti önértékelésünket s megalapozza szilárd önbizalmunkat és megingathatatlanná varázsol bennünket önmagunkkal és értékességünkkel kapcsolatban. Mert ha képes vagyok szeretni önmagam, egyértelmű, hogy csak jót kívánok magamnak. És ha ezt tartom szem előtt, nem hagyom, hogy hatással legyenek rám a támadások, érzékelem, hallom, látom, de nem veszem fel, mert nem az enyém. Nem rólam szól. Ez arról az emberről szól aki támad. Rád vetíti a saját problémáit. Mások is, minden ember legbelül hatalmas értéket képvisel, csak vannak, akik még nem békültek ki saját magukkal, nem értékelik magukat helyesen és pozitívan és ezért az adott pillanatban még nem képesek helyesen reagálni vagy cselekedni csak a saját szintjükön a saját érzéseikből kiindulva.

Minden ember értékes! Sosem tudhatod, ki a másik, aki melletted, előtted vagy mögötted áll a sorban. Hiszek abban (mert számtalanszor bebizonyosodott már az életem során), hogy mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk, akit mellénk "sodor" az élet , mindenki kivétel nélkül a fejlődésünket és céljaink elérését szolgálja = értékes ember a számunkra. Lehet, hogy az aki előtted vagy mögötted áll, épp a legjobb abban a szakmában pozícióban, amire épp alkalmazottat keresel, vagy épp fordítva lehet hogy te találnál könnyebben olyan munkahelyet amilyet keresel. Az is lehet hogy közös az érdeklődési körötök és barátság alakulhatna ki, vagy épp taníthatna neked valamit, ami az előrébb lépésedet szolgálná. Lehet hogy olyan információhoz jutnál, ami segítene elkerülni, hogy valamiben hibát kövess el, és még sorolhatnám. 

De ha ettől mind eltekintek és csak simán felteszem a kérdést ismét: Te milyen légkörben szeretnél vásárolni? Szeretnéd, ha pozitív mosolygós, nyugodt, kedves , segítőkész emberek vennének körül? Kevés olyan mazochistával találkozni, aki teljes őszinteséggel azt feleli erre, hogy - Nem.(én egyel sem találkoztam) 

A legtöbb ember már olyan szinten van, hogy annyira magába zárkózott, körül sem néz. Ezzel nem csak a rossz dolgokat, de egyúttal a rá váró pozitív dolgokat, lehetőségeket, csodákat zárja ki az életéből.

Tehát csak egyszerűen át kell fordítani a negativitást, pozitivitásba. Ugyan is a fent említett mondat felolvasható negatívan és pozitívan is. Mindenki szabadon választhat, hogy rosszul akarja-e magát érezni vagy boldog szeretne lenni.

Ahogy Ghandi modja:  "Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk."

:)