14/ Ki a bolond? -Metrós kalandok :)

Tegnap a Moszkva tér felé metróztam (régi-új nevén Széll Kálmán tér) és felszállt a szerelvényre egy bolond. Velem szemben állt meg és puszit dobott nekem :D majd megjegyezte, hogy kis aranyos vagyok, később történeteket mesélt "a nagyérdemű közönségnek" arról, hogy a cicák uralják a bolygót és a Kossuth Téren vigyázni kell velük, mert szigorúan büntetnek.
Nekem ez az ember, bizony mosolyt csalt az arcomra és a jó kedélye vidámsága még inkább feltöltött. Nem bántott ő senkit, az emberek még is fintorogva lenézően bámulták vagy elfordultak , elhúzódtak mellőle, néhányan, nemes egyszerűséggel lehülyézték.
Így utaztunk több megállón keresztül. Néztem az emberek arcát, fásultságát, rosszkedvét. Mindenki a környezetünkben, mogorva, savanyú arccal meredt maga elé vagy lenézően, esetleg irigykedve bámulta a többi ember milyen ruhát visel, hogy néz ki. Ettől a méregetéstől például kint teljesen elszoktam. Melbournei blogomban már írtam, hogy annyira felszabadító érzés volt úgy felszállni egy közlekedési eszközre hogy nem egy szúrós tekintetű kontroll csoportba lépsz be hanem normális, kedves mosolygós emberek közé, akik nem az alapján ítélnek meg, hogy mit viselsz, hanem, hogy ki vagy.
Vissza kanyarodva az eredeti témához, néztem a bolondra, aki kedves mosollyal az arcán vidáman mesélt és kommunikált és néztem egy időben a körülöttünk lévő többi arcot... a kontraszt elég nagy volt... akaratlanul is felmerült bennem egy kérdés: Most akkor ki is a bolond? :)