12/ "Minek jöttél haza?"

Jó páran szegezik nekem a kérdést:

- "Minek jöttél haza? "

-"Én a helyedben nem jönnék haza ebbe a posványba" 

-"ez kis szemétdomb könnyű pl hírnevet szerezni, de pénzt keresni azt nem nagyon lehet"

 (Hogy csak párat említsek)

 Ezekről a dolgokról már írtam régebbi bejegyzésekben, de most leírom ehhez kapcsolódóan is a válaszom és véleményem.

Mert a válasz nagyon egyszerű: Azért, hogy itthon legyek :) 

"Egy hajóban evezünk"/ St Kilda beach, Ausztrália,

Dönthettem volna másképp is, de én ezt akartam. A döntés ugyan is mindig a mi kezünkben van. Ahogy a 10-es bejegyzésben is írtam, te döntöd el a fejed a homokban dugod, és szidod azokat akik seggberúgnak, annak ellenére hogy kitetted a táblát: "itt a seggem azt csinálsz vele amit akarsz"- vagy megrázod magad és kezedbe veszed az irányítását az életednek. 

Hagyod, hogy mások irányítsanak vagy te irányítod az életed?

Ezek az emberek, akik ezt a kérdést szegezik nekem, egyértelműen és saját bevallásuk szerint is elégedetlenek a jelenlegi helyzetükkel. 

Visszakérdeznék: 

-Ti miért vagytok még itt? 

-Vagy ti miért jöttetek haza, ha már éltetek máshol és annyival jobb és könnyebb volt?

Én nem így terveztem. Csak nyáron szerettem volna hazajönni és egyelőre csak látogatóba, de ahogy már régebben leírtam az élet másként hozta. Megváltoztak bizonyos körülmények, amikre nem vagyok hatással, = amiken nem tudok változtatni. Tudom, hogy sokak számára érthetetlen, de ahelyett, hogy ezen keseregnék, előre nézek és megpróbálom kihozni a maximumot a helyzetből. Tele vagyok lelkesedéssel és életkedvvel.  A barátaim ennek örülnek, támogatnak és az a visszajelzés felőlük, hogy örülnek, hogy itt vagyok, mert őket is feltölti ez, és nekik is segít pozitívabban látni a dolgokat.

St Kilda Beach, Ausztrália

Ahogy már írtam a fő oka annak, hogy itt vagyok az, hogy egy közeli hozzátartozóm mellett szeretnék most lenni, emellett persze rettentően hiányzott a családom és a barátaim.

Nem kesergek, mert szeretem magam annyira, hogy nem okozok magamnak rosszat, ugyan is pont erre világított rá a kinti élet. Hogy a kesergés, nyafogás, negatív hozzáállás nem visz előrébb, helyette ólom súlyként nehezedik az emberre. 

Kinek kell egy kibaszott hatalmas púp a hátára? :D De most komolyan??? 

Hány ember cipeli mégis.(???)

Amit nem értenek ezek az emberek, hogy én nem bánom azt hogy most itthon vagyok!  Azt nem mondtam egy szóval sem, hogy könnyű (legfőképp a negatív lehúzó emberek miatt)! De ahogy már írtam, az élet sehol sem az! Azt feltételezik, hogy én az itt léttől szenvedek vagy szenvedni fogok, mert ők szenvednek és ezért nehéz megérteni, hogy én örülök, hogy most itthon lehetek. Kísérjétek figyelemmel a blogom, írok ugyan is a kint szerzett tapasztalataimról, érzéseimről és a változásomat követően szerzett itthoni tapasztalatokról.

Problémák (-) = megoldandó feladatok(+) MINDENHOL vannak! Az élet kihívásokkal teli bárhol élsz. Szerintem a különbség abban rejlik a sikeres és sikertelen - elégedett és elégedetlen emberek között, hogy ugyan ahhoz a helyzethez, hogyan közelítenek. Megoldhatatlan problémaként vagy megoldásra váró feladatként. Az a bizonyos pohár félig üres vagy félig teli? Hogy azon, amin  tudjuk, nem vagyunk képesek változtatni, engedjük, hogy negatív hatással legyen ránk és kifogásként menekülő útvonalként használjuk életünkben, vagy elfogadjuk, hogy igen, ez van, és megtaláljuk a megoldást, hogyan lehet könnyebb, jobb. Esetleg mi az amit ennek köszönhetően fogok megtanulni?

Split Point, Victoria, Ausztrália

Tudok pár emberről a környezetemben, akik voltak hosszabb távon külföldön, vagy gyakran járnak ki és áradoznak arról, kint mennyire mások az emberek, mennyire kedvesek, elfogadóak egymással, türelmesek, mosolygósak és hogy ez mennyire jó. De hazajönnek és ugyan úgy kritizálnak, lenézőek, és szidják a másikat, mint mielőtt kimentek.
Helyettünk ezen nem fog változtatni senki? Szar ügy, de nekünk kell kő kemény munka árán változást hozni, mert attól, hogy szidjuk a kialakult helyzetet, nem hogy nem fog változni semmi, de továbbra s fenntartjuk azt.


Ti milyen légkörben szeretnétek élni? Milyen légkörben szeretnétek, ha a gyerekeitek felnőnének?
Sokaknak erre az a válaszuk, hogy "DE hát én kevés vagyok ehhez", vagy " a másik sem kedves, akkor én miért legyek az?"
Pedig elég lenne, ha mindenki csak saját magával és környezetével foglalkozna. Egy kedves szó valakihez naponta, egy mosoly egy idegenre és sorolhatnám... EZEK MIND INGYEN VANNAK, DE A LEGÉRTÉKESEBB DOLGOK A VILÁGON!

8/ Elindult a Facebook oldal

Elindult a facebook oldal is. Kérlek lájkoljátok és osszátok meg ismerőseitekkel, hogy minél több emberhez eljuthassanak gondolataim, fotóim, valamint a hasznos-érdekes információk Ausztráliáról , a külföldön töltött időről.

https://www.facebook.com/eletkulfoldutan

5/ Okmányirodás kalandok

Ma végre "röpke" 5 órás sorban állás után, (úgy, hogy nyitásra mentem) sikerült bejelentkeznem és megcsináltatnom a lakcímkártyámat. Az első másfél- két órát végig álltam, majd megunva, üres szék híján leültem a földre. Befelé jövet, sokakkal ellentétben, mosolyogva köszöntem a portás bácsinak :) és váltottunk is pár szót. Ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy a kedvesség és nyitottság kifizetődő, ugyan is mikor észrevette, hogy a földön ülök megkérdezte, hogy nem hideg-e a padló, én válaszoltam, hogy a táskámon ülök és megvagyok köszönöm, de nagyon kedves tőle, hogy érdeklődik. Pár perc múlva egy lezárt teremből varázsolt nekem egy összecsukható széket és felajánlotta a számomra :) Ez a mai pozitív kalandom.
 Nagyon furcsa volt "kívülről" nézni, a többi ember mennyire ideges és hogy a személyzeten csattan az ostor. Pedig nem az ott ülő alkalmazottak tehetnek a kialakult helyzetről. Még is, nekik kell az összes panaszt, idegességet, indulatot tolerálniuk miközben a munkájukat végzik. Azon gondolkodtam, hogy másfél évvel ezelőtt én is hasonlóan idegeskedve, morogva, durcásan töltöttem volna azt az 5 órát és most mennyivel kellemesebben telt, mosolyogva, megtalálni a hasonlóan pozitív embereket és velük beszélgetve, időnként az ablakon keresztül a sárguló diófa leveleit csodálva tölteni az időt. A környezetem is jobban járt és és én is :)

Mosolyra fel! :) ;)