23/ Budapesti séta

Tegnap végre ismét a napocskáé volt a főszerep és kellemes sétálóidő kerekedett. Legyőzve lustaságomat a gépet is magammal cipeltem sőt elő is vettem bár nem túl gyakran :D Íme az eredmény:

22/ Learn languages/ tanulj nyelveket :)

Ismét egy kicsit az oktatásról és egy fantasztikus segédeszközről a Verblingről :)

 Én ismét belecsaptam a lecsóba rendesen :) Két hétre, újra visszaültem az iskolapadba :) 

Egy korábbi bejegyzésemben közzétettem, hogy van egy EU pályázat, melynek keretein belül 90 ezer forint értékű nyelvi vagy számítógépes képzésen lehet részt venni 10%-os önrész befizetésével. 

Mivel nagy az érdeklődés és az informatikai rendszerük nem igazán áll a helyzet magaslatán, nem egyszerű bekerülni, de megéri megpróbálni! (A Középmagyarországi régió kereteit sajnos egy időre már kimerítették így erről a területről, most nem lehet igénybe venni a támogatást.)

Nekem végre sikerült bejutnom egy 40 órás intenzív angol nyelvi képzésre az IH-ba. Két anyanyelvi tanár tanított felváltva és az egyikük véletlenül... pont Ausztrál :D 

Nagyon élveztem újra használni a már meglévő tudásom, bár az elején nagyon fura volt pár dolog. A végére jobb lett az órák hangulata, de először szembetűnő volt a különbség a "kinti" légkör és az itthoni között. Érezhetően kevésbé mernek kommunikálni azok, akik itthon tanulták a nyelvet, iskolai tanórák keretében és azok között, akik külföldön (is) tanultak. Utóbbiak, amely csoportba én is tartozom, sokkal bátrabban és fesztelenebbül kommunikálunk, nem okoz gyötrelmet megszólalni, nem félünk attól, hogy, ha valamit rosszul használunk, mondunk és talán nyitottabbak is vagyunk egymás felé.

Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy kint megtapasztalhattam egy olyan tanulási módszert, amely feloldotta a bennem lévő gátlásokat, rossz érzéseket, amiket az itthoni helytelen oktatási rendszernek "köszönhetek". Ausztráliában ugyan is pozitív, támogató visszajelzéseken alapult az oktatás. Ahogy korábban is írtam már, külföldön az iskolában a tanárok arra kíváncsiak mi az amit tudsz, mi az amiben jó vagy és segítenek továbbfejleszteni a benned lévő képességeket. Ezzel szemben itthon, folyamatosan azt keresik, mi az, amit nem tudsz. Rád erőltetik, és a legtöbb esetben csak azt a megoldóképletet fogadják el, amit a tankönyvek írnak, ha másképp gondolkodsz, ne adj Isten még hatékonyabb módon oldod meg a feladatot, dicséret helyett azt éreztetik veled, hogy hülye vagy...nem gondolkodsz MEGFELELŐEN, ez az elavult gondolkodásmód, hihetetlen nagy gátlásokat képes felépíteni az emberben, és alapjaiban rombolja le a természetes vágyat a tanulás iránt. 

Azért választottam az IH-át mert a leírásuk alapján, az oktatási módszerük nagyon hasonlított a kinti módszerekhez és ezidáig nem is csalódtam :) Egy dolog zavart csupán, hogy bár az oktatás kizárólag angol nyelven folyik, nem tartatják be a tanárok szigorúan, hogy nem szólalhatunk meg magyarul az órán. Az anyanyelvi tanár értelem szerűen nem ért és nem beszél a nyelvünkön, viszont hagyja, hogy egymás között a diákok magyarul kérdezzenek és adjanak választ, ha nem értenek valamit...   azaz nem szoktatják rá az embert ezáltal arra, hogy megtanuljon az idegen nyelven kérdezni és körbeírás segítségével rávezetni a megoldásra a másikat. Pedig ez által is rengeteget lehet tanulni, fejlődni, nem beszélve arról, hogy idegen nyelvi környezetben sem lesz ott mindig valaki, aki az anyanyelveden kisegít... Az elején ez több energiát és figyelmet igényel, de hát azért vagyunk ott, hogy tanuljunk :) Nekem ráadásul, ha magyar beszédet hallok egyből átkapcsol az agyam, és nehéz hirtelen visszaváltani a más nyelven történő gondolkodásra. Számomra ez kicsit zavaró.

És akkor jöjjön egy tuti tipp azoknak, akik bele szeretnének kóstolni abba, milyen egy igazi élvezetes motiváló, csak idegennyelven történő óra, vagy szeretnék a kint megtanult módszerekkel folytatni a tanulást. Az internetnek hála, ugyan is nem kell kiköltözni a világ egy távoli pontjára ahhoz, hogy átélhesd, hogyan zajlik az oktatás jobb helyeken :) A "véletleneknek" köszönhetően rátaláltam ugyan is egy fantasztikus oldalra, ahol az angolon felül további nyelveken (német, spanyol, francia....) online nyelvleckéken lehet rész venni. A használata teljesen* ingyenes, csupán egy google + accountra-van szükség hozzá. 

Az alábbiakban igyekszem röviden bemutatni, hogyan működik a verbling :)

A rendszer nagyon hasonlatos a Skype-ra. A tanár és a diákok (szándékosan nem a hallgató kifejezést használtam!!!)  a google+ on keresztül a google hangout ingyenes videóchat-jét használják.

A tanulásnak több módja lehetséges. az összes órát felveszik és később bármikor vissza lehet nézni, ezáltal ha épp nincs a szintednek megfelelő online óra, akkor is tudsz tanulni a régebbi órák anyagait hallgatva.Vagy ha elég gyors vagy fel tudsz csatlakozni az épp online órák egyikére és aktívan részese lehetsz. Mikrofon és hangszóró elengedhetetlen kelléke az óráknak, webkamera használata opcionális. Én szeretem használni és szeretem látni az osztálytársakat, így az egész sokkal közvetlenebb, barátibb.  A teljesen ingyenes részhez azért került a * mert bár fizetni a szolgáltatásért nem kell, viszont adatokkal szolgálsz. Mivel rögzítik az órákat, bárki bármikor visszanézheti a "bénázásod" :D és itt azért megjegyezném, hogy mivel az órákon beszélgetés zajlik főleg a "beszéd gyakorlati" órákon, így magadról és véleményedről az adott témában információt szolgáltatsz. Ezért ajánlott okosan használni...
Az órák ideje alatt chatelhetsz a tanárral és az osztálytársakkal, de írhatsz privátban is, engem például  egy Indonéz srác kért meg hogy cseréljünk skype címet hogy óra után gyakorolhasson velem. Egy órán át beszélgettünk mindenféléről, kultúráról, vallásról, arról hogy a milyen különbségek vannak az országaink között stb. :)
És akkor jöjjön egy kicsit részletesebb, szemléltető bemutatás (a külalakért bocsi, nem volt sok időm rá hogy összerakjam :) ) :

A regisztráció után a kezdő felületünk:

Így szerezhetsz + helyfoglalásokat

a fő oldalon lejjebb görgetve megnézheted hogy milyen órák lesznek a következő időszakban. Ha valamelyik tetszik akár helyet is foglalhatsz rá magadnak csak kattints arra amelyik tetszik és a következő képen láthatod hogy hol tudsz foglalni, mellette pedig egy visszaszámlálót találsz a kezdésig.

Ha épp nem találsz kedvedre való órát vagy új vagy még az oldalon, nézz bele kedvedre a régebbi órákba, így pl megtalálhatod azt a tanárt is akitől szívesen tanulnál.

Hamarosan újabb hasznos segédeszközöket mutatok nektek, amint leteszteltem őket :D

12/ "Minek jöttél haza?"

Jó páran szegezik nekem a kérdést:

- "Minek jöttél haza? "

-"Én a helyedben nem jönnék haza ebbe a posványba" 

-"ez kis szemétdomb könnyű pl hírnevet szerezni, de pénzt keresni azt nem nagyon lehet"

 (Hogy csak párat említsek)

 Ezekről a dolgokról már írtam régebbi bejegyzésekben, de most leírom ehhez kapcsolódóan is a válaszom és véleményem.

Mert a válasz nagyon egyszerű: Azért, hogy itthon legyek :) 

"Egy hajóban evezünk"/ St Kilda beach, Ausztrália,

Dönthettem volna másképp is, de én ezt akartam. A döntés ugyan is mindig a mi kezünkben van. Ahogy a 10-es bejegyzésben is írtam, te döntöd el a fejed a homokban dugod, és szidod azokat akik seggberúgnak, annak ellenére hogy kitetted a táblát: "itt a seggem azt csinálsz vele amit akarsz"- vagy megrázod magad és kezedbe veszed az irányítását az életednek. 

Hagyod, hogy mások irányítsanak vagy te irányítod az életed?

Ezek az emberek, akik ezt a kérdést szegezik nekem, egyértelműen és saját bevallásuk szerint is elégedetlenek a jelenlegi helyzetükkel. 

Visszakérdeznék: 

-Ti miért vagytok még itt? 

-Vagy ti miért jöttetek haza, ha már éltetek máshol és annyival jobb és könnyebb volt?

Én nem így terveztem. Csak nyáron szerettem volna hazajönni és egyelőre csak látogatóba, de ahogy már régebben leírtam az élet másként hozta. Megváltoztak bizonyos körülmények, amikre nem vagyok hatással, = amiken nem tudok változtatni. Tudom, hogy sokak számára érthetetlen, de ahelyett, hogy ezen keseregnék, előre nézek és megpróbálom kihozni a maximumot a helyzetből. Tele vagyok lelkesedéssel és életkedvvel.  A barátaim ennek örülnek, támogatnak és az a visszajelzés felőlük, hogy örülnek, hogy itt vagyok, mert őket is feltölti ez, és nekik is segít pozitívabban látni a dolgokat.

St Kilda Beach, Ausztrália

Ahogy már írtam a fő oka annak, hogy itt vagyok az, hogy egy közeli hozzátartozóm mellett szeretnék most lenni, emellett persze rettentően hiányzott a családom és a barátaim.

Nem kesergek, mert szeretem magam annyira, hogy nem okozok magamnak rosszat, ugyan is pont erre világított rá a kinti élet. Hogy a kesergés, nyafogás, negatív hozzáállás nem visz előrébb, helyette ólom súlyként nehezedik az emberre. 

Kinek kell egy kibaszott hatalmas púp a hátára? :D De most komolyan??? 

Hány ember cipeli mégis.(???)

Amit nem értenek ezek az emberek, hogy én nem bánom azt hogy most itthon vagyok!  Azt nem mondtam egy szóval sem, hogy könnyű (legfőképp a negatív lehúzó emberek miatt)! De ahogy már írtam, az élet sehol sem az! Azt feltételezik, hogy én az itt léttől szenvedek vagy szenvedni fogok, mert ők szenvednek és ezért nehéz megérteni, hogy én örülök, hogy most itthon lehetek. Kísérjétek figyelemmel a blogom, írok ugyan is a kint szerzett tapasztalataimról, érzéseimről és a változásomat követően szerzett itthoni tapasztalatokról.

Problémák (-) = megoldandó feladatok(+) MINDENHOL vannak! Az élet kihívásokkal teli bárhol élsz. Szerintem a különbség abban rejlik a sikeres és sikertelen - elégedett és elégedetlen emberek között, hogy ugyan ahhoz a helyzethez, hogyan közelítenek. Megoldhatatlan problémaként vagy megoldásra váró feladatként. Az a bizonyos pohár félig üres vagy félig teli? Hogy azon, amin  tudjuk, nem vagyunk képesek változtatni, engedjük, hogy negatív hatással legyen ránk és kifogásként menekülő útvonalként használjuk életünkben, vagy elfogadjuk, hogy igen, ez van, és megtaláljuk a megoldást, hogyan lehet könnyebb, jobb. Esetleg mi az amit ennek köszönhetően fogok megtanulni?

Split Point, Victoria, Ausztrália

Tudok pár emberről a környezetemben, akik voltak hosszabb távon külföldön, vagy gyakran járnak ki és áradoznak arról, kint mennyire mások az emberek, mennyire kedvesek, elfogadóak egymással, türelmesek, mosolygósak és hogy ez mennyire jó. De hazajönnek és ugyan úgy kritizálnak, lenézőek, és szidják a másikat, mint mielőtt kimentek.
Helyettünk ezen nem fog változtatni senki? Szar ügy, de nekünk kell kő kemény munka árán változást hozni, mert attól, hogy szidjuk a kialakult helyzetet, nem hogy nem fog változni semmi, de továbbra s fenntartjuk azt.


Ti milyen légkörben szeretnétek élni? Milyen légkörben szeretnétek, ha a gyerekeitek felnőnének?
Sokaknak erre az a válaszuk, hogy "DE hát én kevés vagyok ehhez", vagy " a másik sem kedves, akkor én miért legyek az?"
Pedig elég lenne, ha mindenki csak saját magával és környezetével foglalkozna. Egy kedves szó valakihez naponta, egy mosoly egy idegenre és sorolhatnám... EZEK MIND INGYEN VANNAK, DE A LEGÉRTÉKESEBB DOLGOK A VILÁGON!

5/ Okmányirodás kalandok

Ma végre "röpke" 5 órás sorban állás után, (úgy, hogy nyitásra mentem) sikerült bejelentkeznem és megcsináltatnom a lakcímkártyámat. Az első másfél- két órát végig álltam, majd megunva, üres szék híján leültem a földre. Befelé jövet, sokakkal ellentétben, mosolyogva köszöntem a portás bácsinak :) és váltottunk is pár szót. Ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy a kedvesség és nyitottság kifizetődő, ugyan is mikor észrevette, hogy a földön ülök megkérdezte, hogy nem hideg-e a padló, én válaszoltam, hogy a táskámon ülök és megvagyok köszönöm, de nagyon kedves tőle, hogy érdeklődik. Pár perc múlva egy lezárt teremből varázsolt nekem egy összecsukható széket és felajánlotta a számomra :) Ez a mai pozitív kalandom.
 Nagyon furcsa volt "kívülről" nézni, a többi ember mennyire ideges és hogy a személyzeten csattan az ostor. Pedig nem az ott ülő alkalmazottak tehetnek a kialakult helyzetről. Még is, nekik kell az összes panaszt, idegességet, indulatot tolerálniuk miközben a munkájukat végzik. Azon gondolkodtam, hogy másfél évvel ezelőtt én is hasonlóan idegeskedve, morogva, durcásan töltöttem volna azt az 5 órát és most mennyivel kellemesebben telt, mosolyogva, megtalálni a hasonlóan pozitív embereket és velük beszélgetve, időnként az ablakon keresztül a sárguló diófa leveleit csodálva tölteni az időt. A környezetem is jobban járt és és én is :)

Mosolyra fel! :) ;)